Hmm...

2009.12.29. 13:15

Háth itt vagyok ismét.
Van egy nyugodt délelőttöm, csak fetrengek a nyuszim Tasi, pedig itt ugrabugrál körülöttem.
Valahogy nem vagyok olyan jó hangulatban, nem teljesen úgy alakulnak a dolgok, ahogy jó lenne... De majdcsak lesz jobb is, mindig jön egy jó hullám, remélem nemsokára eljön.

Egyelőre most kicsit el vagyok keseredve, nem nagyon tudom hogyan alakíthatnék az életem negatív részein, nem találom egyelőre a megoldást, pedig alapvetően pozitív életszemléletem mellett ez elég ritka. Hajjajj...
A párommal sincs minden rendben... eddig azthittem csak én látom így, hogy van némi baj, de egyre több ismerősöm erősít meg benne, hogy nem csak én látom ezt. Valahogy ezen is segítenem kéne, de sajna ahhoz először őt kell ráébresztenem, hogy vannak gondok. Egyedül ebben nem tudok semmit sem elérni, csak ha végre ő is rájön minderre. Kicsit magányosnak érzem magam, de minden mulandó, a rossz dolgok is..

Remélem így is lesz. Ennyi mára.
 

Uhhh hah ...

2009.12.24. 13:07

Mintha pöppet elmaradtam volna az írogatással...

Kissé sok volt a feladat az utóbbi időben, fotóztam (meg még vár is fotós feladat), festettem, rajzoltam, terveztem... lovagoltattam, volt itt minden, csak szabadidő nem. :)
Háth ez a karácsonyi hercehurca közti pihenő pont megfelelő arra, hogy kicsit pötyögjek.
Szerencsésen megesett a Párom szülinapja, gyártottam neki egy festményt, életem első festménye ez, kb 5-6 éve igértem neki egy "Éjszaka mellémfeküdt egy tűnődésharapsáokkal tetovált kényszerzubbony regény, és azóta a bőröm felszíne egy negatív tükörradír..." témájú képet. Namármost ezt a szöveget takony 15 éves fejjel kicsit nehéz volt felfogni, szóval el kellett telnie némi időnek és fejbenövésnek ahhoz, hogy készüljön erre valami kis "műalkotás"... Háth íme ez az én agyammal felfogott világ megfogalmazásában:

Háth nemtom... nekem am bejön, de nem az lenne a lényeg.
Habár sztem a Páromnak is tetszett....

Festettem egy pókembert megrendelésre egy kissrácnak karácsonyra, fotóztam agyba főbe, Soma jár még mindig gőzerővel lovagolni... Rettenetese gyorsan tanul, már ügetni tanítom körkarámban futószáron. Jól megy neki... veszett egy kissrác.. :) Imádom! :)

Anya épp a fát állítja, valahogy nincs karácsony feelingem, de mégis jó ez a feladatmentesség erre a pár napra. Kicsit kipihenem magam.

Mára most ennyi, megyek díszíteni a fát... Most lesz idő még jelentkezni...

Boldog Karácsonyt ... és pááá ! ::)
 

Tehát elkészült a nagy mű... Nekem nagyon tetszik, néha úgyérzem másoknak nem, de nekem megvan a jelentése, jelentősége is, így imádom. :)
Maga a tetováltatás nem is volt olyan rémes mint amire anno emlékeztem. Mondjuk akkor voltam 15 éves, lehet azóta kicsit ráedződtem. Anno az ujjtörésem műtéte közben megállpítottam, hogy ettől rosszabb és fájdalmasabb már nem nagyon jöhet. És tényleg... Nem volt semmi gond. Egyedül a kulccsont környéke volt már olyan, amilyennek hittem az egészet, de szerintem az is túlélhető volt. :) Én úgyérzem megérte. Ami fontos, hogy anyunak is tetszik, ugyan mondogatja, hogy nagy, de tetszik neki. Nekem ez fontos... Az ő véleménye mindig az. :) Egyelőre itt egy ideiglenes kép róla, de még sötét a vörösségtől és a varrtól, majd frissítek, ha már szépen legyógyult..:

 

 

 

 

 

A tanyán a lóval minden oké, az erdőjárási tilalom hatályba lépett, szóval egy ideig ott sem járhatunk. A capat vezetője már ráállt az engedélyeztetésre, arra várunk. Addig marad a lókiképzés a sáros pályán. Nem túl élvezetes. Tegnap volt nálam a crossmotoros Soma, holnap jön ALíz.

Azért van élet a tanyán.... :)

Eltüntem egy időre...

2009.11.11. 21:13

Háth most ittvagyok ismét. Lebetegedtem, szóval van időm írni... :D Szerencse a szerencsétlenségben. A nagy náthám közepette minden olyan dolgot meg tudok oldani, amire amúgy nincs időm. Eljutottam fodrászhoz, Dorka barátnőm keze alá a kozmetikába, holnap megyek tetováltatni. Szóval nem unatkozom, és mindeközben a maradék időben csak haldoklom, fekszem, alszom...
A holnapi tetováltatástól kicsit tartok, kacskaringós kis matyó minta lesz. Olyan tradi, meg minden, az egyetlen változtatás az, hogy nem annyira szines minta lesz. Az durva lett volna... Kicsit érzékeny helyen is át fog kúszni, szóval érdekes lesz. Fogok csináltatni fotókat is a Párommal. :) A másik poén az egészben az lesz, hogy a tetováló is beteg, taknyos... meg énis, szóval mind a ketten ott fogunk orrhangon dumálni, a Párom épp most mászik ki belőle. :D Móka és kacaj lesz.
Sikerült a Párocskám apukájának szerezni egy analóg gépet, tükörreflexes meg minden, vaku, objektív stb. Nagyon megörültem neki, ugyan túl sok adatot nem sikerült találnom róla, de majdcsak kiismerem. Már vettünk bele egy fekete fehér filmet is, a hétvégén biztosan elfotózom, kíváncsian várom a képeket. :)
Szombaton megyünk Budapestre a Párom barátjához szintén tetováltatni, csak most a szivem csücske fekszik tű alá, méghozzá elvileg egy teljes napra, úgyhogy biztosan nagy "fejlődés" fog bekövetkezni. Alig várom, ott is verkfotózok majd... :D Jólesz. Utána meg egy hétig mi leszünk a varas-jajjogó pár. :D Háth ilyen ez....

Most ennyi gyorsan és tömören, ha kicsit érthetetlen vagyok bocsássátok meg, de még az agyam helyén is takony van, szóval nem bírok se gondolkodni, se fogalmazni.. :)

Unom a pincért a sarki bárban
unom a tévét a hálószobában
unom a nőt, aki nem harap, csak karmol
unom az embert, aki mindent összebarmol
unom a káoszt, unom a rendet
unom a zajt, unom a csendet
unom a hóhért, unom a dajkát
unom a szüzet és unom a szajhát
unom az elejét, unom a végét
unom a háborút, unom a békét
unom a négert, unom a sárgát
unom a zsidót és unom az árját
unom a doktort, unom a gyógyszert
unom a szexet és unom az óvszert
unom a dealert, unom a pápát
a szentelt vizet és a marihuánát
unom a pincért a sarki bárban
unom a tévét a hálószobában
unom a gitárt, mer' annyira hamis
unom e dalt és magamat is

Keser....

2009.10.28. 17:37

Ma voltunk ismét egy terepen. Velünk jött egy leányzó is, akit nem ismertünk, sajnos nagyon megismerni sem sikerült, elég csendes volt, nem nagyon beszélgetett, de jóléreztük magunkat.

Csalódás volt viszont a mai terep, mert lépten nyomon űztek minket utakról, földekről szinte mindenhonnan. Egyedül az erdő adott nyugvást. Mára már minden magánterületté vált, legalábbis annak nevezik vagy azzá nevezik ki. Még a murvás úton járva is leordítottak minket, hogy ezt az utat ők csináltatták, mit képzelünk hogy rálépünk lóval? Elkeserítő, szinte már seholsem járhatunk, pedig tényleg vigyázunk a földeken található bevetett részekre és mindenre ami úgymond károsodhat. A földek közötti csapásokon és határokon járunk, még ha totál gazos is, mégis elüldöznek visszafordítanak onnan is. Én ma nagyon elkeseredtem, nekem ez ad megnyugvást és kikapcsolódást, ha bármi bajom van, hiszen akkor csendben bandukolhat(na) az ember. Nem tudom mi lenne a megoldás. Nem kompromisszumkészek az emberek, ma már teljesen elfelejtették milyen az az érték amit egy lovas adhat. Sajnálom ezt....

Szar... valahogy nem érzem boldognak most magam, és még ezt is elveszik lassan tőlem....

... Folytatás....

2009.10.27. 09:59

Közben ami említésre méltó és érdekes, hogy egy egész hosszú terepet jártunk a Párommal, és Attilával. A Párom ment Csillagon, én Bambin és perasze Attila Gusztin. Elmentünk egészen Kisgyőrig, fantasztikus volt az őszi táj és az erdő. Én csak ámultam bámultam, és annyira friss levegő volt, hogy hazafelé az edzett Attila is elálmosodott a lova hátán. Nagyon örültem, hogy eljutottunk odáig, és Csillag is jól viselkedett, végre úgyérzem eljutottunk odáig hogy aránylag megbízhatóan lehet vele közelekedni, egyetlen probléma még hogy az autókat nagyon nem csípi, de majdcsak alakul.

Van egy újabb tanítványom is, 5 éves, hiperbátor, crossmotorozik és Somának hívják. Szuper tanítvány, lelkes, bátor és nagyon jókat bezélgetek vele... Bár minden kissrác ilyen lenne... :)

Hümm... nehezen megy ez a blogolás... :)

Szóval utolsó kommentemhez kapcsolódva, megnyílt a kiállítás, már el lehet menni megnézni. (Hajrá hajrá!!) :D

 

 

Hmm... nem nagyon van időm írni, de ez egy olyan dolog ami aktuális és nem lenne szerencsés hetek múlva írnom róla.
Szóval az iskolám rendez egy fotókiállítást az Ifjúsági és Szabadidőházban, legfőképp a másodévesek munkái tekinthetők, és esetleg vehetők meg.
Pár osztálytársammal volt szerencsénk mégis első évesként is bekerülni a rostán, így többekközt nekem is kiállítják 2 képem.

Aki kíváncsi pár fiatal fotós munkájára, vagy venne is képet esetleg, az látogasson el az Ifi Házba, október 20 - november 20 között.

Szeretettel várunk mindenkit!


 

süti beállítások módosítása